Mit látnának a szülők, ha rejtett kamerák lennének egy óvodában?
Gyakori eset, hogy az óvodai évek alatt egy másik intézményből érkezik hozzánk egy gyermek. Ez legtöbbször azért történik, mert a szülők csalódnak az elsőként választott intézményben. Számos rémtörténetet hallottunk az elmúlt években, pedagógusok viselkedéséről, nem megfelelő hozzáállásáról, rendszerszintű hiányosságokról, amelyek valóban indokolttá tették az óvodaváltást. De mi a leggyakoribb oka annak, ha a szülők csalódnak egy óvodában és vajon mit látnának, ha rejtett kamerák lennének az intézményekben?
A legtöbbször ez okoz csalódást…
Kevés pedagógus
Egy pedagógusra sok 22-25 gyermek, hiszen egy nagy létszámú csoport működtetése nem egy emberes feladat. Ideális esetben a pedagógus munkáját olyan kolléga támogatja, akivel valódi szakmai együttműködés tud kialakulni: közös gondolkodás a gyerekekről, egymás kiegészítése a helyzetek kezelésében, a figyelem megosztása. Ha a pedagógus nem számíthat valódi szakmai társra a mindennapokban, az nemcsak az ő terhelését növeli, hanem hatással lesz a csoport működésére is. Épp mint egy családban. Ha nem megfelelő a dinamika, az hatni fog a gyerekekre.
Önismeret hiánya
Mindannyian kiegyensúlyozott, önmagával rendben lévő szakemberekre szeretnénk bízni a gyermekeinket. Olyanra, aki a saját személyes elakadásait, frusztrációját nem a munkája során és semmiképp nem a gyerekeken vezeti le. Ez azonban sokszor háttérbe szorul. Az intézmények a tevékenységek elvégzésére koncentrálnak: elkészül-e a feladat, részt vett-e a foglalkozáson, teljesült-e az adott fejlesztési cél. De kevesen gondolják végig, hogy ők aznap mit is csináltak valójában, hogyan reagáltak helyzetekre, hogyan oldották meg a felmerülő konfliktusokat. Ezek a dolgok legalább olyan fontosak, mint a cél tevékenységek “kipipálása”.
Sablon szerinti működés
Amikor a működés módszertan-központú, a pedagógus egy előre meghatározott haladási rend mentén dolgozik. Ebben a keretben viszont kevesebb lehetőség nyílik arra, hogy a gyermek aktuális érdeklődése, ritmusa vagy érzelmi állapota befolyásolja a pedagógiai válaszokat. Pedig kulcsfontosságú lenne figyelembe venni, hogy a gyermekek nem azonos tempóban fejlődnek. Ennek ellenére gyakran ugyanazon elvárások mentén kerülnek értékelésre.
Rendszerszintű elvárások
A rengeteg kívülről érkező elvárás ((iskolaérettség, mérhető eredmények, dokumentációs kötelezettségek) nagy terhet helyez a pedagógusok és a szülők vállára, ami sok esetben a fejlődési folyamat gyorsítására ösztönzi őket. Ez a gyakorlatban azt jelentheti, hogy a gyermeknek kell alkalmazkodnia ehhez a rendszerhez és nem fordítva. Olyankor is alkalmazkodnia kell és fel kell vennie a ritmust, ha még érzelmileg vagy kognitívan nem állna készen erre.
Túlzott kontroll
A rendszer, a határozott keretek és az egyértelmű határok meghúzása fontos. Szüksége van rá a gyermekeknek ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat és megfelelően fejlődjenek. Viszont ahogy minden másban, itt is problémákhoz vezet, ha az egyensúly felborul. Ha a pedagógus szerepe dominánsabb, mint kellene és túlszabályozza a csoport működését. Rengeteg túlterhelt, akár kiégett szakember foglalkozik a gyermekeinkkel nap, mint nap, akik túlélő üzemmódban próbálják végezni a munkájukat. Ilyenkor viszont ez tényleg munkává válik és a hivatástudat elhalványul.
Mit látnának egy ideális óvodában?
A problémák után beszéljünk arról is, hogy hogyan telnek a hétköznapok egy ideálisan működő óvodában. Egy olyan helyen, ahová ha bármikor titokban bekukkantanánk vagy váratlanul beállítanánk a nap közepén, akkor is a legnagyobb elégedettséggel és megnyugvással vinnénk be a gyermekünket másnap reggel.
Egészséges zajszint
A mindent túlharsogó gyerekek és a túlkontrolláló pedagógusok hangja helyett egy arany középutat látnánk: kedves hangú óvónénik és vidáman, nyugodtan játszó gyermekek egy olyan légkörben, ahol vannak párbeszédek és kapcsolódások akár gyermek és gyermek, akár gyermek és pedagógus között.
Mindenki figyelmet kap
Ha egy kisgyermeket sérelem ér, bármilyen baj történik, fontos, hogy ne érezze magát egyedül. Elfogadhatatlan ha azt látjuk, hogy a csoportban egy gyermek sír és senki nem foglalkozik vele. Ideális helyzetben a pedagógus ezt azonnal észreveszi és a segítségére siet, kommunikál vele, megnyugtatja.
Kreatív foglalkozások
Egy ideális óvodában a gyermekek önállóságot tanulnak, amellett, hogy csapatban is megtanulnak együttműködni. Szabadon megélhetik azt, ami bennük van: rajzolhatnak, építhetnek, zenélhetnek és a kötelező feladatokat is játékos formában végezhetik. A matematika itt nem feladatlap, hanem például kavicsok rendezése.
Kellemes, biztonságos környezet
Az egyik legfontosabb jellemzője egy valóban jól működő óvodának a hangulatos környezet, amelynek a gyerekek is a részesei. A cél, hogy egy olyan befogadó közösségbe kerüljön a gyermek, ahol örömmel fogadják, de nem akarják mindenáron ráerőltetni a különféle tevékenységeket. Fontos, hogy szabadon dönthessen, adott esetben nemet mondhasson és teret kapjanak az egyéni szükségletei, személyes preferenciái is.
Feszültségoldás
Ha már ilyen kicsi korban megismerkedhetnek a bennük lévő érzelmek kezelésével, az óriási ajándék.
Egy modern személetű óvodában az érzelmi szabályozás nem kizárólag verbális úton történik. Egy közös mozgás vagy tánc például lehetőséget adhat a feszültség testi szintű levezetésére.
Jelenlévő pedagógusok
A pedagógus figyelme nem kizárólag a következő tevékenység megszervezésére irányul, hanem az aktuális helyzet megértésére is. Tehát valóban jelenvannak a csoportban, nem csak robotikusan végezve az előírt feladatokat.
Anya, oviba indulunk!
Kíváncsi lennél, hogyan valósul meg mindez egy óvodai környezetben? Szívesen bepillantanál a kulisszák mögé és megismernéd egy óvoda működését?
Gyertek el az Anya, oviba indulunk! délelőttre, hogy a gyerekek egy kis ízelítőt kapjanak az ovis hétköznapokból, a szülők pedig egy kávé mellett megismerkedhessenek velünk és az óvodánk működésével.