“Egy őszinte, gyerekhangtól élénk, otthonos környezet a mi óvodánk. Amit mi itt adunk az nem megfogható, mutogatható, Instagramra felrakható likevadász képsorok.
Gyakori kérdések: Van az óvodában tenisz, vívás? Sószoba? Visszük színházba, hangversenyre? Óvoda végére leteszi a középfokú angol nyelvvizsgát? Ha kizárólag a fentieket keresi a gyermekének, akkor ne minket válasszon. A hangsúly itt máshol van. Érzéseken. Gondolatokon. Kapcsolatokon. Igazi gyermeki tevékenységen. Ahol a materiális szemlélet helyett, a belső értékek kapnak elsőbbséget. A fiúk megtanulják előre engedni az ajtóban a lányokat, a lányok pedig megköszöni és elfogadni ezt a gesztust. Nagycsoportosként megvigasztalni az anyukája után szipogó kiscsoportost. Észre venni, ha valakinek segítségre van szüksége. Örülni a másik sikerének. Előre köszöni a házban lakó idős hölgyre. Igen, ezek mind mi vagyunk.
A gyerekek egy reális képet kapnak az erősségeikről és azokról a területekről is, ahol megsegítésre van szükségük. Nem akarjuk megmenteni őket az élettől, megtanítjuk őket benne élni. A módszerünk hármas alappillére: a DKK.
Differenciálás, kooperáció és kommunikáció.”
Oly egyértelmű mindez, ma már mégis kuriózum.