Ahol a kicsik nagyokat alkotnak
Játékosan tanulni

Az óvodás gyermek természetes életformája a játékos lét, s az óvodáskori játék olyan tevékenységforma, mely magában hordja a másik két tevékenységi kör (tanulás, munka) részfunkcióit is, biztosítva ezzel a hatékonyságot. A játékban minden lehetséges. Motívuma az öröm, a bánat, a kaland feszültsége, a kommunikáció igénye, az erő próbálgatása, az önkifejezés vágya. A játék megnyugtat és felhevít, az egyedüllét védő illúzióját adja, és ugyanakkor társat közvetít, nevel és tanít, lehetővé teszi, hogy segítségével a gyermek megismerje a világot.

  • Kisgyermekkorban az idő nem osztható fel órarendszerű szakaszokra. Folyamatos, végtelen az egész, hullámzó közege a belső – külső történéseknek.
  • Az elfoglaltságok gyerekszemmel csak akkor érdekesek, ha egymással élményszinten egészet alkotnak. Csak akkor értelmesek, ha játékuknak céljuk van.
  • Az idő folyamatos kezelése, az elkezdett játékok befejezése, a kipróbált játék, motívumok ismételgetése, variálása, befejezése, az adott nevelői stílus modellizálása lassúbb tempót igényel.
  • Lemondunk a mindent részleteiben is előre megtervező munkamódszerről. Látjuk az életkor és a helyzetek szabta körvonalakat, de nem vagyunk olyan roppant céltudatosak. Nincs szükségünk erre, mert nem folytatunk tanterv szerinti célratörő fejlesztésnek mondott idomítást. Állandó jelenlétünk, intenzív figyelmünk, a gyerekek kedélyállapotára való ráhangolódásunk alapján rugalmasan követjük a játék logikáját, utat engedünk a felvillanó képzettársításoknak, próbálkozunk és segítünk ott, ahol kell. Nyugalom és derű hat át bennünket, mert elfogadjuk, hogy az élet úgy történik meg bennünk és körülöttünk, hogy magunk teljesen részt veszünk benne, de nem akarjuk állandóan kívülről szabályozni. Próbálunk családias hangulatot teremteni. Ebbe a légkörbe igyekszünk a sajátos nevelési igényű gyerekeket is bevonni- az óvodapedagógusok mellett gyógypedagógiai asszisztens, logopédus, fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus is aktívan részt vesz.
  • Évente új ötleteket igyekszünk bevinni napi életünkbe, amivel el kívánjuk kerülni az óvónénik belefáradását, kimerülését. Az óvodapedagógusi munka nagyon fárasztó, mert felnőtt számára életkornak idegen tevékenységet kell érdeklődéssel és jókedvvel huzamosan csinálni
  • – bár mi nagy óvodások vagyunk!