Ahol a kicsik nagyokat alkotnak
Játékidő

Játékidőben teremtünk olyan játékhelyzeteket, amelybe a kezdeményezés is beleillik. Pl.: amikor házat, erdőt „építünk”, az állatokat csoportosítjuk. Házi – vadállat, jellemző tulajdonságaik – azonosság – különbség, kisebb-nagyobb, halk-hangos.

Tudatosan irányítjuk figyelmüket dolgok felé, amihez rugalmas tervezés szükséges, ezáltal igazodhatunk a körülményekhez, az érdeklődéshez. A mindennapi élet eseményei alapul szolgálhatnak a kezdeményezésnek és beszélgetésnek.

 

FELFEDEZÉSEK

Az óvodáskori megismerő tevékenységben az indirekt tanulás forrásainak van döntő szerepe, mely források közül is kiemelkedik a tapasztalás, vagy ha igazán érzékeltetni kívánjuk, akkor inkább a „megtapasztalás” fogalmat célszerű használnunk. E folyamatban a világgal történő találkozást sok érzelem kíséri, szövi át, s a gyermek az élmények szintjén éli meg az „élettanulás” lehetőségeit. S mikor lesz élményszintű a világgal történő találkozás? Ha arra kap a gyermek ösztönzést, hogy próbálja felfedezni a környezetét, kutassa és keresse: mit „üzen” neki érzékszervein keresztül, élő, eleven kapcsolatok kialakulását serkentve. A természeti környezet megismerésében a gyermeki kreativitást a problémaérzékenység, a felfedezés jelenti. A problémamegoldás a felfedezés élményét nyújtja, a megismerés örömét váltja ki. Miközben kíváncsisága érdeklődéssé mélyül, játékában és apró felfedezéseiben feltárja a körülötte lévő világot, megtanul abban tájékozódni.

 

„A játék. Az különös. Gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható…”

  /Kosztolányi Dezső/