Óvodánk 15 éve  a belváros szívében (V. kerület ) egy lakótömb földszintjén 650 m2 alapterületen található. (bejáratai a  Honvéd utca 27., Balaton utca  15. felől).

2004. szeptember 1. napjától az Integrált Játékpedagógiai Alapítvány felvállalta a Mikkamakka Játékóvoda fenntartói jogát

2005 augusztusától Belvárosi Játékóvoda néven, helyi nevelési program módosításával  folytatta az óvoda működését.

2008 szeptemberétől egy csoporttal majd 2009 szeptemberétől újabb csoport működtetésével bővítette szolgáltatásait.

A Belvárosi Játékóvoda jelenleg is 4 óvodai csoporttal –  az Óvodai nevelés országos alapprogramjának elvei alapján –  működik a Fenntartó Integrált Játékpedagógiai Alapítvány speciális elvárásainak megfelelően. 

2012 nyarán a szülői igények és a Fenntartó által felvetett innovációs fejlesztési területek beépítése alapján került sor két területen a programfejlesztésre az egészséges életmódra nevelés és az idegen nyelvi kommunikációs fejlesztés érdekében. 2018-ban pedig bevezetésre került az élmény pedagógiai módszer. 

Óvodánk helyzete, fekvése felemás értékeket kínál, mivel egy társasház földszintjén található egy viszonylag forgalmas helyen, a belváros adta levegőszennyezettséggel. Adottságainkat felmérve, 2019- ben a Helyi Nevelési Programunk kiemelt feladatának a környezet megismertetését, megszerettetését és a környezet védelmét, a környezettudatos magatartás kialakítását választottuk. Az elmúlt években folyamatosan alakítottuk környezetünket, fejlesztettük eszközrendszerünket, építettük kapcsolatainkat. Ehhez társulva tudatos, egészséges, szezonális táplálkozást is bevettük a programunkba.

Úgy a 2000-es évek elején jártunk, amikor Pestre kellett költöztünk és természetesen a vidéki önkormányzati óvodát a hátunk mögött hagyni. Azt hiszem ez volt a legkönnyebb☺. Persze Mi már akkor tudtuk, hogy egy zseni a lányunk, ezért Zseniképzőt kerestünk számára. Na ekkor hívtam fel Jutkát, hogy megnézném (Őt is) és az óvodát. Nyár eleje volt, dög meleg, persze én elkéstem. Nyomtam a csengőt veszettül, semmi... , de szerencsémre egy takarító néni kinyitotta az ajtót és közölte, "nem tudja Apuka, hogy délután nem csengettünk és amúgy is tudhatná, hogy ilyenkor mindig kint vannak a levegőn". Nem, nem volt ciki kicsit sem megkérdezni, hogy az a levegő az merre van...
Sikeresen abszolváltam a levegő keresést és találkoztam Jutkával. Nem ecsetelném most a benyomást, mert tudom, hogy azt mondaná: Imre, hagyd már abba! Ezt úgysem engedem nyomtatásba! Röviden elmondva: beszélgettem egy homokozó gödörből kiszálló aranyos hölggyel, aki olyan szeretettel beszélt az oviról és a gyerekekről, hogy a találkozás után lemondtam a másik két óvodai vizit időpontot...
Jutka már akkor is nagyon okosan csinálta a dolgait, hiszen a kortesbeszéddel levett a lábamról és csak utána kérdezte meg, hogy esetleg megnézném az óvodát is? Teljes nyugalommal mondtam igent, mert milyen jó lesz látni a csoportszobákat, öltözőket, ahol azt a sok fantasztikus dolgot csinálják, amit az előbb hallottam. Nagyon döbbent fejet vághattam, mert csak azt hallottam, hogy Apuka ne idegeskedjen, higgyen Nekem! Esküszöm próbáltam! Lepukkant kinézet, kopott játékok és az öltöző szekrényes folyosó - csak azt tudnám feledni... Biztos voltam benne (és azóta is!), ha megkapargatom egy kicsit, akkor előbukkan Farkas Bertalan óvodai jele, de lehet Czinege Lajos elvtárs első rajzainak egyike is...
Hát így indult a mi ismeretségünk.
Utólag visszagondolva az óvodai munkát elmondva túl szerény volt, a fizikai adottságok teljeskörű lecserélésében és megteremtésében pedig maximálisan gyors!
Ráhel pedig valóban Zseniképzőbe járt, és imádta! Úgy gondolom egy fiatal hölgy nem beszélne 18 év után is mosolygósan az ott töltött 3 évéről...
Köszönjük Jutka!!!

K. Imre

Úgy a 2000-es évek elején jártunk, amikor Pestre kellett költöztünk és természetesen a vidéki önkormányzati óvodát a hátunk mögött hagyni. Azt hiszem ez volt a legkönnyebb☺. Persze Mi már akkor tudtuk, hogy egy zseni a lányunk, ezért Zseniképzőt kerestünk számára. Na ekkor hívtam fel Jutkát, hogy megnézném (Őt is) és az óvodát. Nyár eleje volt, dög meleg, persze én elkéstem. Nyomtam a csengőt veszettül, semmi... , de szerencsémre egy takarító néni kinyitotta az ajtót és közölte, "nem tudja Apuka, hogy délután nem csengettünk és amúgy is tudhatná, hogy ilyenkor mindig kint vannak a levegőn". Nem, nem volt ciki kicsit sem megkérdezni, hogy az a levegő az merre van...
Sikeresen abszolváltam a levegő keresést és találkoztam Jutkával. Nem ecsetelném most a benyomást, mert tudom, hogy azt mondaná: Imre, hagyd már abba! Ezt úgysem engedem nyomtatásba! Röviden elmondva: beszélgettem egy homokozó gödörből kiszálló aranyos hölggyel, aki olyan szeretettel beszélt az oviról és a gyerekekről, hogy a találkozás után lemondtam a másik két óvodai vizit időpontot...
Jutka már akkor is nagyon okosan csinálta a dolgait, hiszen a kortesbeszéddel levett a lábamról és csak utána kérdezte meg, hogy esetleg megnézném az óvodát is? Teljes nyugalommal mondtam igent, mert milyen jó lesz látni a csoportszobákat, öltözőket, ahol azt a sok fantasztikus dolgot csinálják, amit az előbb hallottam. Nagyon döbbent fejet vághattam, mert csak azt hallottam, hogy Apuka ne idegeskedjen, higgyen Nekem! Esküszöm próbáltam! Lepukkant kinézet, kopott játékok és az öltöző szekrényes folyosó - csak azt tudnám feledni... Biztos voltam benne (és azóta is!), ha megkapargatom egy kicsit, akkor előbukkan Farkas Bertalan óvodai jele, de lehet Czinege Lajos elvtárs első rajzainak egyike is...
Hát így indult a mi ismeretségünk.
Utólag visszagondolva az óvodai munkát elmondva túl szerény volt, a fizikai adottságok teljeskörű lecserélésében és megteremtésében pedig maximálisan gyors!
Ráhel pedig valóban Zseniképzőbe járt, és imádta! Úgy gondolom egy fiatal hölgy nem beszélne 18 év után is mosolygósan az ott töltött 3 évéről...
Köszönjük Jutka!!!

K. Imre